Fezejet

 1       1|      öklével, hogy ha az, akire gondolt, éppen akkor előtte áll,
 2       2|        jövedelmének, s akárhová gondolt, hogy mivé fordítsa a megmaradt
 3       2|         szaporodó kincshalmazra gondolt, melyet sem elkölteni nem
 4       2|    szinte kétségbeesék, ha arra gondolt, miként és mi úton tudták
 5       3| elkezdődött a szertartás, s nem gondolt senki a tréfás eseményre
 6       5| gondoltam, kérem alássan…~– Mit gondolt kegyelmed? Tán csak nem
 7       7|          s Magyari már örvendve gondolt reá, mint fog örülni anyja,
 8      11|     hátuk mögött, s fejcsóválva gondolt Hadzsi Baba szavaira: „Megvettétek
 9      12|  torkában is csak szenvedélyére gondolt, s mint az óriáskígyó, tartá
10      13|  Hasszánnal!~A vezér elborzadva gondolt a különbségre, mely az erdélyi
11      14|        homlokára. A herceg arra gondolt, hogy hátha sohasem látandja
12      18|      szépségétől, s sajnálkozva gondolt reá, hogy ezt neki meg kellend
13      18| Istenhez buzgó szívvel; férjére gondolt és atyjára, emlékébe hozá
14      18|  boldogság, melyre azon percben gondolt, melyben legelőször imára
15      19|       mosolygott, annak örömére gondolt, midőn az ő kezeit megszorítá,
16      20|      Azraële sajátszerű játékot gondolt ki a gyámoltalanná lett
17      21|  szökésben elősegíthetné? De ki gondolt volna arra, hogy e szolgálatot
18      21|     talán azon csendes folyókra gondolt, mik mellett apja, anyja
19      21|        jöjjön e nő, arra nem is gondolt, oly mélyen látott e nő
20      21|          aki megmenté őket, nem gondolt senki…~Egyszer egy forró
21      22|       vihar. Mentésre senki sem gondolt.~– Csakhogy emberélet nem
22      31|         magának… Csak egyre nem gondolt… és az volt a legrosszabb
23      34|     újabb akadálynál új segélyt gondolt ki, mely nyomrul nyomra