Fezejet

 1       1|     felsóhajtott: – Óh, én uram, én erős kősziklára építetett váram,
 2       1|             Az én üldözőim, mint az erős bikák, környűlvettenek engem,
 3       3|       szemöld s a szénfekete bajusz erős, határozott kifejezést adtak
 4       6|        város keletkezett, bekerítve erős palánkokkal, miken át csak
 5       7|             fennáll.~Hajdan széles, erős kőfal tág udvarral vette
 6      13|             kapuit.~De a kapuk mind erős vaslemezből voltak, s belül
 7      14|     hálószobájából a férj, s bátor, erős hangon üdvözlé nejét. Rövid
 8      14|        múlva leérkezett a herceg, s erős, csengő hangon lovát parancsolá.~
 9      16|     maradtak könnytelen, mintha oly erős hite volna barátnéja megmeneküléséről,
10      18|        megszorítá kezét, halkan, de erős meggyőződéssel mondva:~–
11      19|             utolszor ölelte meg, és erős hittel mondá neki: „Ne félj,
12      19|          kerevetén, egészsége, mint erős testalkatúaknál szokott,
13      21| porcelánveder szélére, eloldozva az erős növény indáit mellé dugott
14      21|      Kötélre van szükség, s ez elég erős fog lenni.~– Inkább az enyimeket
15      21|          gyönyörű hajfonadékokat, s erős csomókkal egymáshoz kezdék
16      21|     vérpadon, midőn őérte jőnek.~Az erős férfi hangja reszketett,
17      21|        vitorlaforgóit csikorgatá az erős déli szél.~Alig lehete látni,
18      24|           fővel látszék nagyobbnak, erős, szilárd hangon viszonza:~–
19      29|            mit remegni, a palotának erős bolthajtásai vannak, de
20      31|         nála; a két úr meghallva az erős mondásokat, fejeiket hajtogatták
21      32|          lerombolá már különben sem erős kedélyét, hogy az sohasem
22      34|             lélekben, mint ahol oly erős az akarat, mint Thökölynél.~
23      34|         levén Magyarországban nagy, erős armadája, aki mindjárt benyomul,