Fezejet

 1      El|        tekinté magát ott, hová mint ellenség jutott be…~És azon titkos
 2       4|         mondani, amilyenben kaptad; ellenség volt melletted jobb felől,
 3       5| kedveltünknek, miszerint a hitetlen ellenség a mi urunknak, a leghatalmasabb
 4       5|         hadainkhoz csatlakozván, az ellenség törekvéseinek szemközt menendők.
 5       6|              minden fegyveres ember ellenség, akár kuruc, akár labanc,
 6       6|    Végezetül marad még egy harmadik ellenség. És ez az Ecsedi-láptól
 7       6|     felszólítsuk, mely a vad pogány ellenség megtörésére van célozva.~–
 8       6|             a felső levegőt, míg az ellenség látva, hogy semmi bajunk
 9       6|        adott; beleveti magát a futó ellenség tömkelegébe, mindig közelebb-közelebb
10      10|            uram. Sohasem látta őket ellenség futni, győzni elégszer.
11      11|           azt állítva, hogy kergető ellenség volt mindenütt sarkadban,
12      11|             hogy itt Erdélyben dúló ellenség hírét terjeszd.~Yffim bég
13      13|       lőfegyverrel a túlparton álló ellenség őrszemére céloz, ama halvány
14      13|          Meguntuk tétlenül nézni az ellenség szeme közé.~– Hogy tétlenül
15      13|         dicsőség volna-e az? Itt az ellenség szemei előtt harcot kezdjünk-e
16      13|                Mehetünk-e magunk az ellenség egész táborára, ha a többiek
17      17|          hidat köttesse ki, hogy az ellenség át ne mehessen rajta, s
18      21|         Thököly! Egykor mint hármas ellenség álltunk egymással szemben,
19      32|           vitt zászlókkal kigúnyolt ellenség dicsekedett, a sereg színe
20      33|             a harcot. Mi volt ez az ellenség? A régi gyülevész, amely
21      34|        által –, kártyázni, midőn az ellenség előtt állunk?…~– Nem tehetünk
22      34|         tehetünk okosabbat, amíg az ellenség nem áll előttünk. Tud kegyelmed
23      34|       menjek Havasalföldre, mert az ellenség megesz – mondá Telekihez