Fezejet

 1       3|       oly hódító szépség, finom, halvány arc, okos, nemes vonásokkal,
 2       4|   felzaklatta.~Imre felöltözött, halvány arcán némi kedvetlenség
 3       7|   vigyorgással –, hogy kegyelmed halvány leányával van itt. Az ördögűzést
 4       9|      dalt:~„Sirász rózsaberkein,~Halvány hold sugárain, ~Forró szívek
 5      10|         homlokaikat, könnyet ejt halvány arcaikra, s saját kezeivel
 6      12|          fel nem veri onnan.~Sok halvány hölgy kinyitja ablakát az
 7      13|    ellenség őrszemére céloz, ama halvány cserkesz szűz, kit gazdája
 8      14|  reszketett többé, arca nem volt halvány, s ajkai nem voltak hidegek,
 9      14|           S ezzel keblére ölelte halvány nejét, két férfikönny esett
10      15|     hirtelen felszakíttatva, egy halvány nő rohan ki abból, ki erejének
11      16|         A szerencsétlen hercegnő halvány, szenvedés dúlta arccal
12      17|          Ott ül a jó öreg a szép halvány ifjú ágya fejénél: kívüle
13      18|     reájok hajolva, mint a halál halvány angyala, kit kérlelhetlen
14      19|         bég ott ült a kereveten: halvány arcán valami lázas pirosság
15      21|           s ennek piros, amannak halvány arcát őrjöngő örömmel csókolá
16      22|       annak sötét hátteréből egy halvány, fehér alakot lát magára
17      26|         odatekinte: a szűk ablak halvány folyosóvilága még fehérebbé
18      27|  gyöngeség nem látszott rajta, a halvány külvilág, mely egy szűk
19      27|  ijedtség és meglepetés miatt.~A halvány, gyászos nő odarogyott férje
20      28| észrevenni, hogy a lyánka nagyon halvány; gömbölyű, piros arcáról
21      28|        derengett az egész tájon, halvány lila színt adva a napsütötte
22      28|       Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arcán oly szomorú volt a