Fezejet

 1       3|             a szeretetreméltó vidám gyermek, ki gömbölyű szőke angyalfejecskéjével,
 2       5|      veszedelmesek az ilyen titkok, gyermek vagy te még arra, hogy azoktól
 3       9|           nem sietek vele, hisz még gyermek.~Yffim bég mordult rá valamit.~–
 4      13|            sietett eladni, mert még gyermek, nehéz kétélű harcfejszét
 5      13|             mellett… „Milyen fiatal gyermek” – szól magában Toggendorf,
 6      13|          összezárva hal meg a néger gyermek, s arcánál sötétebb éj száll
 7      15|           volt mind az anya, mind a gyermek egészségére.~Apafi homloka
 8      15|           meg is hal.~– Óh, szegény gyermek! – kiálta kezét összecsapva
 9      15|             Óh, szegény boldogtalan gyermek! – sóhajta Olaj bég, fejét
10      18|         mosolygott, szájába fogta a gyermek piciny ujjacskáit, mik arcán
11      18|             maga és Azraële közé.~A gyermek öntudatlan ösztönnel bújt
12      18|         csendes álom szállt anya és gyermek szemére, egymást ölelve
13      18|              oda közelíte arcával a gyermek arcához, s amint annak szép
14      18|            arcát megcsókolá, mire a gyermek nyögve elhallgatott.~– Miért
15      18|            a néma szívre hallgat, a gyermek gagyogását is megérti.~–
16      19| gyámoltalannak érzé magát, mint egy gyermek, ki egy nagy városban dajkája
17      21|             merénylethez, mert ha a gyermek fölébred, a legelső sírás
18      21|          szívdobbanásig! A felriadt gyermek úgy sírt!~Azraële térdei
19      24|             ne sírt volna, mint egy gyermek.~A távozó Béldi, mielőtt
20      26|            félelmes hangon az egyik gyermek.~– Kicsoda? – kiálta fel
21      31|       tábori ágyára, sírt, mint egy gyermek.~Tehát mindazon építmény,
22      32|        panaszkodott nekik, mint egy gyermek:~– Éhen kell meghalnom.