Fezejet

 1       8|     majd talán megvédelmezi.~A fejedelemnő csaknem elájult e szókra,
 2       8|        másik percben lehordá a fejedelemnő legszükségesebb úti készleteit,
 3       8|        Amint meglátták, hogy a fejedelemnő hintaja sebesen vágtat Fehérvár
 4      14|   lássatok erről a vidékről.~A fejedelemnő ijedten tért vissza hálótermébe,
 5      14|    férfiai, ott van a hőslelkű fejedelemnő; a szelíd Béldiné, angyal
 6      16|    asszonyt, ki legelől jött a fejedelemnő és Teleki Mihályné vállaira
 7      16|    villantak e beszéd közben a fejedelemnő szemei, hideg, kemény hangon
 8      16|     Apafi! – kiálta keserűen a fejedelemnő. – Ha veszni kell, nem szorultam
 9      19| bizalmam a boldogtalan moldvai fejedelemnő megszabadítását várni, eléggé
10      20|       kiolvasni: hogy a fogoly fejedelemnő életét megőrizni igyekezzék,
11      21|        foglak szabadítani. – A fejedelemnő bámult, nem tudva, ha nem
12      21|       övéből, s kezébe fogva a fejedelemnő kezét, elkezdé arról a láncot
13      21|    levágni? – kérdé meghatva a fejedelemnő.~– Igen, igen, mit tesz
14      21|     van, s Mária utánajöhet.~A fejedelemnő elszorult kebellel fohászkodék
15      23|        kezében Apafihoz ment a fejedelemnő, szemére hányva, hogy tisztviselőit
16      28|    trónra ül, melyre méltó, te fejedelemnő leendsz, s én küzdök addig,
17      29|      mondva el neki, úgyhogy a fejedelemnő szörnyűködését az ajtón
18      29|        Uram – szólítá meg őt a fejedelemnő –, Apafi igen rosszul volt
19      29| megindulva fundamentomaiban.~A fejedelemnő sikoltva ugrék fel.~– Ah!
20      29|         az nem szakadhat le.~A fejedelemnő nem bírt helyéből megmozdulni
21      29|   térve, hirtelen föleszmélt a fejedelemnő.~– Isten oltalmazzon bennünket,
22      29|   Telekit, kérdezé, hol van. A fejedelemnő azt mondá, hogy szobáiban