Fezejet

 1       2|      előle mind a tököt, mind az embert, a tököt vágják a földhöz,
 2       3|        az éhes, mind a jóllakott embert egyaránt bosszantná. Mi
 3       5|        szidva a meghunyászkodott embert, mint a bokrot, anélkül,
 4       5|       nem szeret sem Istent, sem embert, sem családját, sem engemet.~–
 5       6|          még két vagy három öreg embert megszólított e kérdéssel,
 6       6|           Hol tartja őket? Annyi embert?~– Hol tartom, jó uram? –
 7       6|         egy szippantás megöli az embert. De feljül már egészséges
 8       6|         Egy tallér; ha csak ezer embert számítunk is egy zászlóaljra.
 9       6|          kegyelmednek annyi szép embert idefárasztani, hanem tegyen
10       6|    minden zászlóaljból csak száz embert, a többi maradjon otthon,
11       8|     szóra, s lehítták a fáról az embert.~– Héj, talán te is a rablók
12      11|    lépésnyiről meg nem ismeri az embert, s nem tudja a trombitát
13      13|      Küprili, hogy ilyen veszett embert, mint te vagy, láncok és
14      16|          alatt többre tanítja az embert, mint amennyit kilenc iskolában
15      16|       neme az igézetnek, mely az embert kényszeríti oda tekinteni,
16      17|    selyemzsineg elől, míg talált embert, kinek nyakát a magáé helyett
17      21| finomabbak voltak, mint hogy egy embert megbírjanak, s azonkívül
18      21|          könnyen megbírnának egy embert, ki a várablakból le akarna
19      24|       Erdélyt, s azért, hogy tíz embert kiszabadítsak méltatlan
20      27|        szeded te rá a becsületes embert! Majd ölök én neked máskor
21      27|        Majd ölök én neked máskor embert, ha előre meg nem adod az
22      34|      húztak fel egyenkint minden embert, minden lovat. Olykor hosszú