Fezejet

 1       1|     elméjének homályát, nyisd meg azoknak ajkait, akik némák, és azoknak
 2       1|    azoknak ajkait, akik némák, és azoknak füleit, akik süketek, és
 3       1|         süketek, és önts félelmet azoknak szíveikbe, akik felfuvalkodtanak
 4       1|     Végtére: mondja meg kegyelmed azoknak a kísérteteknek, akiknek
 5       6| fölkeljenek a váradi török ellen.~Azoknak pedig csak egy szót kellett
 6       6|         egyéb hasznom rajta, mint azoknak a megmaradt díja, akik odavesznek.
 7       9|      mogorva tekintettel szemlélé azoknak lakóit, kik mindannyian
 8      10|           borulnak lábaihoz, soha azoknak egy csókjuk által sem kíván
 9      10|      szemeitől, mert talizmán van azoknak csillagaiba rejtve. Kiváltképpen
10      11|        sorsa minden virágnak, még azoknak is, kiket hölgyeknek neveznek,
11      13|      remélni sem merte a segélyt, azoknak személyes ellensége levén.~
12      13|         sűrű csapásokkal döngetve azoknak kapuit.~De a kapuk mind
13      14|           érzék kebleiket, mintha azoknak minden bérce egy-egy mentsvár
14      18|       szenvedőknek, s jutalmat ad azoknak a túlvilágon, akik itt alant
15      18|          mely megmagyarázta volna azoknak értelmét.~Mária letevé ismét
16      20|        gyönyörködéssel, kitölteté azoknak tartalmát lábaihoz, s elbocsátá
17      21|        ellátó katonai csapatokat, azoknak is egyedül a szombati kapun
18      24|            hogy legyen jobb atyja azoknak, akik még megmaradtak a
19      25|           martalócokat, s mielőtt azoknak a meglepetés zavarában idejük
20      30|          arcokon.~– Mondjátok meg azoknak, akiket szerettem, s kiknél
21      30|      fogjátok. – S ha nem hisztek azoknak, amiket mondtam, álljatok
22      34|          egy perc alatt szétbontá azoknak sorait, a karcsú szpáhik