Fezejet

 1       1|             néha ütődött fel valami távol, ismeretlen hang, s egy-egy
 2       6|       Kökényesdi maga keresett fel, távol az ország túlsó szélében,
 3       9|         szeretni; mert voltam tőled távol. Nyugalomban éltem másutt,
 4      10|          holdvilágban gyönyörködve, távol a Margitsziget felé csónakokat
 5      10|            keresztyén leányt, és az távol van innen, és az után eped
 6      11|           fel előttük a berekből, s távol egy jegenyefára száll le.~–
 7      12|          mely a dalhangok szárnyain távol vidékekre repült.~– Most
 8      14|            Ah, ő boldog!… Bár férje távol van, e bánatot egy új öröm
 9      14|        megállt valami azon menő, ha távol trombitaszót hallott, mindig
10      17|       Azraëlét merje kínozni.~– Míg távol valál, uram, hölgyed esengve
11      17|            a szabad vidék, az egész távol, az ellenfél táborával,
12      18|             lánc engedé, Azraëlétől távol, gyermekét túltevé magán,
13      19|        kézszorítás őt illeti, pedig távol keleti bérceken túl volt
14      22|             messze, messze, tán ama távol csillagba, s oly boldog
15      26| gyermekeimet szeretni fogod, míg én távol leszek.~– Esküszöm Allahra! –
16      27|           nevedet kiáltottam, és te távol voltál, láttam képedet,
17      29|           kell temetni, mégpedig jó távol. Lopva el is ásták egy brassai
18      33|         szikla hegyére támaszkodik. Távol a kékülő erdők közül elővillannak
19      33|          valami rakott kártyavár, s távol a hegyek nyílásai a szíriai
20      34|           hangzott fel a méla éjben távol csörtető hadak robogása,
21      34|         harcból.~Most mind a ketten távol Nikomédia völgyében alusznak.~ ~