Fezejet

 1       4|         intézett reá, hogy a bég fél térdre bukott, amidőn egyszerre
 2       5|     rebegé:~– Leopoldus.~Teleki, fél könyökre dőlve, hallgatá. ~„
 3       6|         egy szegletes fejű tatár fél termete látszik, ki odakönyökölt
 4       6| megrekedve a kapu előtt, mindkét fél elkeseredetten törekedik
 5       6|    felágaskodni, úgyhogy a török fél testtel magasabban áll Rákóczi
 6       7|      folyvást a levegőben tartva fél kézzel, míg másik kezének
 7       7|    szentbeszédje végén felragadá fél kezébe a roppant templomi
 8      12|        Majmun, ki aludni is csak fél szemmel szokott, s boldogabb
 9      13| rabságból; némelyik ott volt már fél esztendő óta.~A török had
10      13|          harcot óhajt, egyedül ő fél. Mi meg akarjuk ölni a félelmet,
11      16|     ahova nézni nem akar, amitől fél: s íme, amint felnyílt az
12      18|      tudna róla valamit.~Azraële fél karjára emelkedve nézte
13      19|         ismét megállott, s amint fél lábbal kinn volna, belenyúlt
14      19|  egymáshoz láncolva; hogy nagyon fél minden embertől, nehogy
15      19|     tőled valamit – szólt Feriz, fél könyökére nyugtatva fejét.~–
16      23|      úgyhogy azt hivé, miszerint fél ejtelre valót sem ivott
17      23|         őt, s tudom, hogy inkább fél tőlök, mint szereti őket.~
18      28|        érkezett, az ifjú gyakran fél napokig eljárkált künn az
19      29|       bolthajtásai vannak, de ha fél kegyelmed, álljon az ajtó
20      31|  gyilokdöfés volt az ő szívének!~Fél óra múlva kilépett Thököly
21      34|        tölté meg vele.~A vesztes fél tréfákkal iparkodott magát