Fezejet

 1       3|         háziúr harsány hangja, ki boldog megelégedéssel lót-fut,
 2       7|      testben kiépülve hagyák el a boldog forrást. Ott lehete látni
 3      11|          gyönyört, mely önmagában boldog, s azt a pokoli csábot,
 4      12|      virágok nyelvén? „Szeretlek, boldog vagyok”.~A másik volt égő
 5      12|          azt keblébe rejté, s oly boldog, oly elégült volt!~Majmun
 6      14|          oláh herceg nejét?~Ah, ő boldog!… Bár férje távol van, e
 7      14| alkonyatkor kastélya kertjében, s boldog jövendőről szövi álmait,
 8      14|        nőnek, őt is részesítse.~A boldog szenvedés kedves halaványságot
 9      14|           álmodott, és kigondolt.~Boldog gyermeki hit, mely a világon
10      18|           melyben azt mondhassam: boldog vagyok.~Még csukva tartá
11      18|        emelkedék, oly tiszta, oly boldog mosoly derült végig arcán,
12      19|           sokáig, szemeit mintegy boldog álomban lecsukva, mintha
13      21|           imádkozál, midőn én egy boldog pillanatot kértem. Valami
14      21|           égre emelve, suttogá:~– Boldog vagyok!… Először életemben…
15      22|         előélvezetét ízleli. Emez boldog, új életnek, amaz porrálétének
16      22|        ama távol csillagba, s oly boldog lesz, mint a többiek, kik
17      24|   Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák éltünk ősi tűzhelyeink
18      26|           sírok, idvezülök? Amily boldog vagyok most, midőn börtönszomszédságban
19      28|           lehetne jóvá, s te élve boldog…~Aranka szomorúan csóválta
20      28|           s amiről az dalol, az a boldog szerelem. A messze távolban
21      28|         és amiről az beszél, az a boldog szerelem…~A lyánka szemeiből