Fezejet

 1      El|       körül csoportosul minden alak, kicsiny és nagy, fényes
 2       3|  félénk mozdulataihoz e délceg alak, e büszke szemöldök, ez
 3       3|     közé; egy valódi antinousi alak, magas, erőteljes termetű,
 4       4|        herceg izmos, erőteljes alak, minőket a természet maga
 5       5|  húzódva, egy alig észrevehető alak kucorog, ki oly megszontyolodott
 6       6|         hogy rácélozhassak.~Az alak eközben lassankint egész
 7       6|     torony magasából egy fehér alak hull alá a hídra; a szép
 8       9|     utcákon alig lézeng emberi alak, ha kettő megy együtt, nem
 9      12|        oly érzékenyen könyörgő alak most büszkén, délcegen áll
10      17| utasítást adott, s amint a két alak sátora homályába lépett,
11      19|     ahhoz ugyan az előtte álló alak sehogy sem hasonlított.~–
12      21|      sötét ablakából egy fehér alak bocsátkozék le a falon,
13      21|       elő ama köpenybe burkolt alak a kapu szegletéből, s midőn
14      21|      ajtajába valami fegyveres alak húzódott. – Ahol az őr! –
15      21|   észrevevé, hogy az élettelen alak kezénél fogva engedi magát
16      22|    elbukik közöttük. Egy fehér alak áll benne merészen; lenge
17      22|      jőni. Oly ismerős volt ez alak előtte, mintha sokszor,
18      22| füstfelleg között egy tündöklő alak szállna a magasba.~Pillanat
19      28|  amennyi nyájas, szelíd, nemes alak lelkemet környezé, kiket
20      30|     Úgy ült ott, mint egy holt alak.~Jöttek egyenkint a külországok
21      34|       kiáltását, különösen egy alak volt, mely nem akart mögötte