Fezejet

 1       1|           melyet a természet előre való borzadásában izzad. Üstökös
 2       2|        utat.~– Majd hát! Nem neked való az én leányom. Nem adom
 3       3|            ugyanitt várja Istentől való megáldatását, a fejedelem
 4       5|      felemlítvén, azt egymás iránt való szeretetre s hűségre buzdítsa,
 5       6|            Szép ám, de nem ebfogra való.~– Bizony pedig ellopom
 6       7|    kiválogatjuk belőle, ami nekünk való.~Magyari hajszálait érzé
 7       7|        levő asszonyszemélyek iránt való kívánságaitokat illeti,
 8       9|    házasodott, nem bírt a lakomára való pénzzel, s odajött hozzám,
 9       9|          Hidd meg, uram, nem neked való az.~– Mit? Te emberfejű
10      14|        sietséggel költözött előtte való nap Kolozsvárra vissza.~
11      16|            bárha nem kedve szerint való volt is a magyarnak e harc,
12      16|         nem ismer bennünket senki… Való, hogy egy időben egészen
13      17| rekesztetni a mindenféle nemzetből való rabszolgák, gyermekek és
14      17|    Hasszánt megindította ez iránta való ragaszkodás s igaz muzulmáni
15      21|      Valóban a legnagyobb Istenben való bizalom kellett e merénylethez,
16      25|            küldött, s félve a vele való találkozástól, hirtelen
17      25|           bőven kimutatják irántam való rosszakaratjukat; annálfogva
18      27|         felét lehúzod; te hóhérnak való gazember, hát így szeded
19      28|          hogy játékot űzzön velük; való, igazi, az életben kiszenvedett
20      31|          meg a római császár ellen való harcra, s a viszály megkezdésére