Fezejet

 1       4|         akit nem szeretsz, hogy téged szeressen; és ha szereted,
 2       4|        kiket azóta láték, mióta téged ismerlek, egyet sem szeretek,
 3       9|     tartja boldognak magát, míg téged nem látott, s valahányszor
 4      12|        is hatalmamban áll: hogy téged megöljelek! – kiálta fogcsikorgatva
 5      14|     hiszem, jól megértettem őt. Téged előre kell szállítanom Erdély
 6      14|     Menekülj a hegyek közé.~– S téged áldozzalak fel magamért,
 7      15|    próféta angyalai hordozzanak téged a te utaidon, én édes gyermekem.
 8      15|    elszöktessétek előlem… akkor téged viszlek el helyette, derék
 9      16|     basa nevében kérdőre vonlak téged, gyaurok fejedelme, mi oka
10      16|      későn az adóval; majd ahol téged kérdőre fognak vonni, ott
11      17|        én mégis szeretni foglak téged.~Azzal ismét magára vevé
12      17|    küldötteinek kezébe, vagy ha téged ajándékozand meg a nagyúr
13      19|       ez még most is?~– Lehet-e téged szeretni s meg nem halni
14      19|   ismernélek, én is szeretnélek téged. Jó. Én ismerni akarlak.~
15      21|       Meg fog örülni nagyon, ha téged meglát. Én azonban nem foglak
16      21|       felelős érted, nekem kell téged őriztetnem; a dolog elhalasztandja
17      21| meghaltak nemesen, bátran, mert téged szerettek, meg szoktad jutalmazni…
18      28|         az eget feketének, mint téged halva.~– Az ég azután is
19      28|        gondolok, s valahányszor téged látlak, setétség száll lelkemre,
20      28|        és onnan is foglak látni téged, s álmaidban meglátogatlak.~–