Fezejet

 1       5|         aláírást, alig hallhatóan rebegé:~– Leopoldus.~Teleki, fél
 2       9|   intettelek; én mosom kezeimet – rebegé Hadzsi Baba.~– A leány követni
 3      11|             Valóban, úgy hiszem – rebegé az önkénytelen.~– De én
 4      14|      remegve.~– Igen, asszonyom – rebegé a szolga –, miért nem siettetek?~–
 5      16| fürösztött arcát felemelve hozzá, rebegé szívfacsaró hangon:~– Irgalom!…
 6      17|         fűzve magát, forró hangon rebegé:~– Óh, Hasszán, mint örvend
 7      17|    ismersz engem, mert gyűlölsz – rebegé Azraële –, ha nem ismernél,
 8      18|     Azraëléhez fordulva.~– Soha – rebegé az odaliszk, s önkénytelen
 9      18|          kezeit keblére szorítva, rebegé félig hallhatóan:~– Isten!
10      19|         férfi előtt.~– Hívattál – rebegé halkan –, és, ím, eljöttem
11      21|     Azraële.~– Isten! Ne hagyj! – rebegé Mária, kezeit összekulcsolva. –
12      21|          Mindketten itt veszünk – rebegé kétségbeesetten. A várbeli
13      21|           a partra.~– Nem tudom – rebegé Feriz, s hideg borzadás
14      21|          Most siess!…~– Máriám! – rebegé a herceg magánkívül, s forrón
15      26|           a kapitány elálmélkodva rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– Elhiszed-e
16      26|           akkor megölik apámat! – rebegé félelmes hangon az egyik
17      26|              Köszönöm, köszönöm – rebegé egy elérzékenyült hang édes-keservesen;
18      27|     vonagló öleléssel karolva át, rebegé:~– Te vissza akarsz engem
19      28|          most az én atyám jőne! – rebegé Aranka reménylő arccal.~
20      34|      nyílásán, s fulladozó hangon rebegé Heiszlernek:~– Thököly előcsapatai