Fezejet

 1      12|          hajánál fogva megragadva a nőt.~Az egyszerre mindkét kezével
 2      14|           hozzá, s keblére ölelve a nőt, biztatólag mondá:~– Semmitől
 3      14|       bántani, miért üldöznének egy nőt, ki nem vétett senkinek?
 4      15|           vetni ezt a szerencsétlen nőt üldözői elé? Ily helyzetben?
 5      15|             nem fogadja az üldözött nőt, meg van gyalázva a világ
 6      15| udvarhölgyeinek, hogy az öntudatlan nőt vigyék legbelsőbb szobáiba,
 7      15|            S mikor gondolod, hogy e nőt át kívánod venni? – kérdé
 8      15|            uram, magaddal egy beteg nőt, kit csak gondos ápolás
 9      16|            futott, ártatlan, gyönge nőt; vagy török padisaht látni
10      16|          legalább ne vettetek volna nőt magatoknak, vagy ha tudjátok
11      18|      Legbiztosabban megőrizhetnéd e nőt, ha gyermekét elvennéd tőle,
12      19|        termet bájai teszik széppé a nőt, hanem az, ami a lélekben
13      19|            fuldokolva monda:~– Te e nőt szereted?~– Hidd, hogy szeretem,
14      21|       eshetik ki.~Alig hagyta a két nőt egyedül, ismét visszatért
15      21|      gyanakodol bennem. Ha félted e nőt, akit rám bíztál, vigyed
16      21|             férjet; – adja vissza a nőt.~– Hagyd a vérpadot, herceg;
17      21|         ölelés fölébreszté az alélt nőt, s amint felveté szemeit,
18      21|  szerelemből mentette meg őáltala e nőt!…~A lárma eközben már a
19      26|              uram, parancsom volt a nőt különzárni gyermekeitől,
20      26|          össze, az egyikbe tettem a nőt, a másikba a gyermekeket;