Fezejet

 1       1|       az Isten gyógyítsa meg.~– Hiszen, ha jól tudom, már elhagyta
 2       3|    mindannyiszor elakadt, pedig hiszen mívelt, szellemdús volt
 3       5|     kegyelmed ott akármi bérre, hiszen éhen nem hagyom meghalni.
 4       6|         kurd gondolta magában: „hiszen én is ott leszek”, s azzal
 5       6|   Mármost gyere, ha ló kell.”~– Hiszen nem mindjárt lopom el, ne
 6       6|         No, ne reszkessen kend, hiszen nem eszem meg, hanem megmondja
 7       6|    inkább egyet alszom addig.~– Hiszen kegyelmednek annyi a kincse
 8       6|          s megrázta örvendve.~– Hiszen tudtam én, hogy kegyelmed
 9       6|         tallérba oly könnyen.~– Hiszen abból sem ád ő a legényeinek
10       7|        a pénzhez állnak.~– Lám, hiszen jó emberek vagytok ti –
11      11|        látni fogod.~– Azok ott? Hiszen te a bangitafákat nézed
12      12|         ott egy ifjúnak.~– Hah, hiszen te áruló vagy!~– Ne legyen
13      12|       mindjárt.~– Mit beszélsz? Hiszen ha ördög nem vagy, elmerülsz
14      13|    mondani: szállj le lovadról, hiszen te tíz lépésnyire sem látsz.
15      13|      mélységes csend követé. De hiszen szava csak a bátorságnak
16      14|  mellette, rám támaszkodhatik.~(Hiszen majd rád támaszkodom, csak
17      17| vezérrel. Én szeretem az ifjút, hiszen látod, hiszen tudod jól.
18      17|         az ifjút, hiszen látod, hiszen tudod jól. Óh, te nem ismered,
19      21|       nejét Máriának nevezte.~– Hiszen a fermán kezedben van, s
20      34|  mondani: őrült gondolat! Hanem hiszen az is volt mind a kettő.