Fezejet

 1       1|         világosabb lett volna az éj; mintha az alvó természet
 2       8|         a veszélyt, mely őket az éj szárnyai alatt meglepni
 3       9|          olajlámpa bosszontja az éj nyugalmát… Egy tornya sincs,
 4      11| hallgatjátok a méla dalt, mit az éj csendes szárnya szertehordoz:
 5      12|   csillagos az ég sötétje, és az éj csöndje dallamokat visszhangoz.
 6      12|         ifjút.~– Siess tehát. Az éj vége felé jár, s még vissza
 7      13|        mire szürkülni kezdett az éj, mintegy három óra tájon,
 8      13|      gyermek, s arcánál sötétebb éj száll le szomorú vonásira.~–
 9      13|         nem fog látni többet. Az éj elfedi őket lassan. A csillagok
10      14|         álmatlanul átvirrasztott éj után testben-lélekben kifáradtan
11      21|              XXI. A halál előtti éj~A halál angyala már kiterjesztette
12      21|     fonadék, oly fekete, mint az éj, térdein alól érve kígyózott
13      21|          messze van már, mert az éj régen beállt, addig vigyétek
14      21|      együtt a magas part alá.~Az éj mind jobban elsötétült,
15      21|        Szerencsére sötét volt az éj, a bástyákról lerohanók
16      22|      bástyákon égtek a tüzek, az éj sötét volt, a szél bömbölve
17      22|     látott sem vésztüzet, sem az éj sötétjét, nem hallott zajt
18      22|     sziget felé, szép szemeit az éj sötétjén fárasztva. Ne fárassza
19      22|        odaliszk halva volt.~*~Az éj vége felé járt már. Feriz
20      34|         hadaihoz, s nemsokára az éj sötétjében ügetve haladt