Fezejet

 1       1| kápolnaajtó, s kilépkedtek rajta egyenkint a kísértetek, fehér halotti
 2       1|          nem is földön járnának, egyenkint eltűntek a temető halmai
 3       1|        gyújtogatót elfogva, azok egyenkint kivallották, hogy nekik
 4       8|        velök a Balina barlangba, egyenkint hordva át karjaira véve
 5       9| városszerte, s miután a csónakok egyenkint elmaradoztak a hajótól,
 6      10|   őmellette küzdve hullottak el, egyenkint rájuk találva, megcsókolja
 7      14|      hogy a fennhagyott karfákat egyenkint letördelje, s a vízbe hányja,
 8      17|       felemelvén kezeit, megáldá egyenkint az ajtón kívül álló rabszolgákat,
 9      17|           nyugodtan rakta magára egyenkint a vénség jeleit, míg újra
10      21|   ollóval gyönyörű hajfonadékait egyenkint levagdalni. Egyik csodaszép
11      22|        tűzbe vetett hárfa húrjai egyenkint pattantak le az égő rámáról,
12      28|           minden házat le tudnék egyenkint írni.~– Ez azt jelenti,
13      29|      spongyiát. És íme, az ujjak egyenkint lehulltak. Elveszett Bánfi
14      29|       figyelmeztetik: – elmúltak egyenkint. Kucsuk basát Lippánál egy
15      30|       mint egy holt alak.~Jöttek egyenkint a külországok követei: XIV.
16      30|        számlálná, hányan vannak, egyenkint fölkeltek azok előtte, maga
17      33| elterjedt a hadseregben, s amint egyenkint bekövetkeztek egyes mondatai,
18      33|   kilődözni ellenfeleikre: elébb egyenkint, majd összevissza, egy-egy
19      34|        térdeiken csúszva kellett egyenkint aláereszkedniök, a lovak
20      34|  állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint minden embert, minden lovat.