Fezejet

 1       1|         beszéli a nép: így fog a vér elözönleni rajtunk! A sáskák
 2       4|   szökőkút, lövellt a sötétvörös vér, s a herceg arca sápadt
 3       4|       után arcára kezde folyni a vér; Thököly elveté kardját,
 4       5|          lelki szorongattatás.~A vér arcába volt tolulva, halántékaiban
 5       7|         van: bor, pénz, leány és vér! Köszönd meg, ha beérjük
 6      11|       kezdett ereiben lüktetni a vér.~– Én úgy szeretem e lyánkák
 7      17|        lehet, uram.~– A haragnak vér kell; mégpedig nagy emberek
 8      19| lázasabban kezde dobogni. Minden vér eltűnt arcából. Kétségbeesve
 9      19|      szív dobogott keblében, más vér folyt szívén keresztül,
10      21|       vissza, megkötözve, hogy a vér folyjon kezeikből, óh, Azraële,
11      24|  magyarok szívében hűlni kezde a vér e mosolygástól.~Előállott
12      29|   folyamok vize, az emberi forró vér, magát a földet is meglepé
13      29| esőcseppek vérnyomokat hagytak. „Vér esik az égből” – volt a
14      29|       ereiben tej és méz folyott vér helyett, én ismertettem
15      30|      ereimben összevissza foly a vér: hogy sokszor ordítva rohanok
16      30|       majd ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek,
17      30|         e gondolatra elfutotta a vér, szemeiben az őrültség lelke
18      32|      Istvánnét és a kedves, deli Vér Györgynét, mindkettő özvegyasszony
19      34|      Erdélyben, nem folyna annyi vér itten.”~Így teljesült be