Fezejet

 1       1|      nagytiszteletű uram, nagy utat kell tennem, mézet viszek
 2       1|      az emberek megismerték, s utat nyitottak előtte egész addig
 3       2|      annak kiadta Mihály úr az utat.~– Majd hát! Nem neked való
 4       6| puszták végtelenjének veszi az utat, akinek szíve vissza ne
 5       6|      elzárva mindenütt tőle az utat, mikor ott aludt valamelyik
 6       6|        nem mutatná meg kend az utat? – szólt Topay.~Az ember
 7       6|        basa között elzárják az utat, s a török lekötve érzi
 8       8|    hajtottak magukkal, hogy az utat mutassam meg nekik; akkor
 9      12|      újra megtette a rémteljes utat, hanyatt fekve a hullámban
10      12|        Majmun pedig, mintha az utat keresné, felkutatá a tegnapi
11      13|      futó gyalogok elzárták az utat saját, segítségökre siető
12      14|    meglátta a kisded kanyargós utat, melyen nejét elbocsátá,
13      21|       állt, elzárva előttük az utat, s bámulva Pest felé, a
14      22|     csillag látta őt merészebb utat is tenni a vízen keresztül,
15      23|     jutalma várt, amit hasonló utat követett eldődei nem bírtak
16      23|       szelíd levél megjárta az utat, azalatt Telekinek ideje
17      24|        nagy üggyel-bajjal tört utat az odáig érkezett vezérkarnak
18      29|         s nem találván semerre utat, elkezde lassankint iszapot
19      29| telhetett, nagy szorulkodással utat csináltak előttük, hogy