Fezejet

 1       1|           nem marad meg több, csak kettő, a csillag le fog esni belőle,
 2       3|          egymás ellen, – mindegyik kettő ellen! Ez fölséges lesz.~
 3       4|             s miután mind a hárman kettő ellen állunk, csináljunk
 4       4|          szólt a herceg büszkén.~– Kettő ellen én is – veté utána
 5       4|        vagyok. Három közül amelyik kettő egyforma lappal fog leesni,
 6       4|        gróf nagy restül.~– Már nem kettő, uram; hanem három.~– Hogy
 7       6|          harcol, bal kézzel mind a kettő a lobogó nyelét fogja, egymástól
 8       7|      jókedvű, szívű és fejű mind a kettő; kik már korán reggel elkezdték
 9       7|           egy moccanás, egy halál! Kettő elöl viszi a fáklyát, köztük
10       9|        alig lézeng emberi alak, ha kettő megy együtt, nem szólnak
11      13|            csatatéren hevert, csak kettő volt még jelen: Toggendorf,
12      13|       összecsapáshoz készül mind a kettő, midőn egyszerre mind a
13      17|            árán megváltom magamat. Kettő, Kucsuk és fia. Ők kezdték
14      17|         Nézd, milyen büszke mind a kettő! Balról a fiú, jobbról az
15      21| odaliszkéivel.~– Jó, legyen mind a kettő, annál erősebben fog tartani –
16      21|     elővoná azokat kebléből. Míg a kettő közül keresné azt, mely
17      23|           mutasson, másszor mind a kettő ellen törekedjék; hogy egy
18      23|          kockára téve. Vagy mind a kettő, vagy egyik sem. És voltak
19      34|           hiszen az is volt mind a kettő. Egyiket élő szerelmének