Fezejet

 1       1|   elkiáltva magát:~– Hazudsz, ha mondom! – olyat ütött a levegőbe
 2       1|       hangulat kívánatos. Bizony mondom kegyelmednek, hogy e csodák
 3       4|   barátok maradunk. Én Istenemre mondom, eddig sem adtam öntudatos
 4       4|         tedd.~– Becsületszavamra mondom, Feriz – viszonza Imre –,
 5       5|   Kegyelmed rossz keresztyén, ha mondom. Kegyelmed nem szeret sem
 6       6|       németet; – mikor pedig azt mondom: „törököt vagy németet”,
 7       6|  karikákat hánytak.~– Elmenj, ha mondom; mert ha széles nem volna
 8       6|            Én tallért hallottam! Mondom kegyelmednek, hogy tallért
 9       9|         sokallni az árát, ha azt mondom, hogy ötszáz arany. Nézd,
10       9|        vissza.~– Apám szakállára mondom uram, nincs miért megnézned
11      14|  elsápadt.~– Mit beszélsz?~– Azt mondom, hogy ha jót akartok magatokkal,
12      18|      néma vagy.~– Csak lelkemben mondom az imát.~– S van, aki meghallja
13      21|             Nem jól beszélsz, ha mondom – kiálta türelmetlenül a
14      21|      igen jól ismer, s ha én azt mondom neki, hogy én fogtalak el,
15      24|     volna ki nekik a nyakuk, ezt mondom én. Azok hozták ezt a summa
16      24|        ígérni vonakodnál, bizony mondom néked: hogy Apafi Mihály
17      29| gyermekei árvák legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy fogtok
18      34|      kezét:~– Most már én is azt mondom, hogy ha röpülni kell is,