Fezejet

 1       3|     köszönt neki, mire Feriz bég mély melankóliával sóhajta fel,
 2       6|        tó szerencséjére nem volt mély, úgyhogy paripája könnyen
 3       6|         mi bevettük magunkat egy mély völgybe, mely fölött embermagasságnyira
 4       6|         mely, cölöpökre verve, a mély sáncokon keresztül a várba
 5       6|         jancsárok és drabantok a mély vízárokba esnek, még ott
 6       6|           a karfákon keresztül a mély sáncárokba.~– Nincs segedelem,
 7      12|    vízben.~– Bolond leány, a víz mély itt, fejeden túlcsap, s
 8      14|       nézve.~Már belevágtak azon mély utakba, mik a borgói szorosba
 9      16|     rövid – szólt Apafiné tompa, mély hangon, de meghallotta azt
10      17|     melyek oly gondteljesen, oly mély bánattal virrasztának betegágya
11      21|         behúzta magát a kertkapu mély bolthajtása alá, s feszült
12      24|         a bika mormogásához, oly mély, dörgő az, hogy mikor csendesen
13      24| keresztül-kasul vágott sebhelyek mély forradásai láthatók, szemei
14      24|         Nagybölcsességű tolmács, mély tudományú és rendkívüli
15      25|  veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben lehete látni a
16      30|          mindenik megcsókolá azt mély hódolattal; azután inte
17      30|     fogott az ércvíz.~A dívánban mély csend uralkodott, minden
18      30|  lélekrendítő volt szavában az a mély bú kifejezése, amidőn megszólalt.~–