Fezejet

 1       1|       Micsoda magiszter? – pattant föl a lelkész. – Ördögök mestere
 2       4|             mint vágtatott hegynek föl a meredek lejtős úton, s
 3       4| védhetetlen: a kard egy perc alatt föl és le vág, mintha sarlóval
 4      13|         választ nyert, ma még csak föl sem nyergeltetett, hanem
 5      13|           sarkantyú volt lelkének. Föl mindenki, aki mozog! Elő
 6      13|           rejtett tűzakna vetteték föl; az égnek lövellő füstfelhők
 7      14|      legszigorúbb számítás szerint föl lehetne venni, hogy üldözőik
 8      15|         isten szerelméért! – kiált föl ijedten a fejedelem. – Miért
 9      21|     Thököly!…~– Csitt! – szisszent föl az ifjú önkénytelen megdöbbenéssel,
10      21|              Hogy itt álljak, amíg föl nem váltanak.~– S mikor
11      23|          pedig saját vesztére kelt föl, mert vissza nem léphet
12      24|         bolondság volna, de teszem föl, egy fejedelemnek, ugye,
13      24|            igazságot kérni emeltem föl fejemet, s nem egyik jogtalanságot
14      24|      szerencsétlenekké.~– Keljenek föl kegyelmetek, nem vagyok
15      26|          merően, szigorúan tekinte föl; a bánatos nyugalom halotti
16      29|         nem látott gyomokkal verte föl a leggazdagabb vetést, s
17      33|       hannoveri fejedelem.~Ő váltá föl a nemrég meghalálozott bölcs
18      34|          ország védelmére keljenek föl, amit azok meg is tőnek.