Fezejet

 1       3|         jól peng, mint a hárfa – felelt Ahmed –, s hogyha Hariri
 2       4|      vele egy kulacsból, sőt még felelt is neki, ha kérdezé.~Egy
 3       6|     eredj el már!~Kökényesdi nem felelt rá.~A kurd újra várt, és
 4       6| elbámulva.~– Hát az isten adta – felelt halkan Kökényesdi, vállát
 5       6|       kérdezték: mit visz? Bort, felelt az. Nincs-e megmérgezve?
 6       8|         nem nagy, de közel van – felelt a tisztelendő úr. – Egy
 7       8|        történt itt?~– Jaj uram – felelt a kérdezett futtában –,
 8      11|        Hasszántól.~– Óh, én is – felelt az hirtelen.~– Nem ülsz
 9      13|     szedi magát.~– Urad bolond – felelt neki Hasszán –, hát repülhetek
10      13|         Küprilitől jövök, uram – felelt Balló szelíden.~– Micsoda
11      17|        Azt én jól tudtam előre – felelt Olaj bég ravaszul. – Midőn
12      18|   keblére tevé kezét, s ihletten felelt:~– Szívembe van írva.~Azraële
13      21|       ezt az ajtót?~– Láthatod – felelt a megszólított egyhangúan.~–
14      22|         menni innen?~Azraële nem felelt semmit, csak némán felmutatott
15      29|         földindulás, asszonyom – felelt Teleki csodálandó nyugalommal. –
16      30| hallgatott; helyette a nagyvezér felelt, elmondva, hogy Magyarország
17      30|   szultán helyett ismét Musztafa felelt:~– A nagyúr köszöni a szolgálatot,
18      34|       zárva találja maga előtt – felelt Heiszler.~– Hátha kinyitja