Fezejet

 1       1|           ha több termett volna, bizony többel szolgálnék.~– Ez
 2       1|          Az asszony visszajön.~– Bizony édes nagytiszteletű uram,
 3       1|       dühödt hangulat kívánatos. Bizony mondom kegyelmednek, hogy
 4       5|        mind a vízig szárazon!”~– Bizony, eszemben sem tartom én
 5       6|           de nem ebfogra való.~– Bizony pedig ellopom én azt az
 6       7|        abban egyezének meg, hogy bizony minden vallás jó ott, ahol
 7      14|        mi következhetik abból?~– Bizony nem volna rossz, ha egy
 8      14|     atyámhoz, Oláhországba?~– De bizony, valamivel odább.~– Igaz,
 9      15|        mint édes gyermekével, én bizony elmegyek hozzá, s eligazítom
10      15|     összetéve kezeit Olaj bég. – Bizony terhes hivatal a fejedelemség,
11      23| őszinteség, hogy így feleljen:~– Bizony, édes atyámfiai, száz kegyelemnél
12      24|       amit ha ígérni vonakodnál, bizony mondom néked: hogy Apafi
13      25|       hangon monda:~– Már azt te bizony, édes fiam ne tedd, ne vesztegesd
14      25|          a dologból.~– Így! Így! Bizony nagyon jól van! Hanem csak
15      29|        gyermekei árvák legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy
16      31|          cinizmussal folytatá:~– Bizony, édes Teleki Mihály uram,
17      31|          közületek törökül? Igen bizony! Megtanultak a mi katonáink
18      31|         sátora mellől, mert soha bizony több kenyeret nem eszel.