Fezejet

 1       1|            kiabál.~– Nagytiszteletű uraim, jöjjenek, de gyorsan!~Magyari
 2       3|            bánaté?~– – – Asztalhoz, uraim és hölgyeim! Asztalhoz! –
 3       5|      Erdélyben, majd megabrakolja ő uraim ő kegyelmeiket!~Báró Kopp
 4       8|            meg kegyelmeteket, nemes uraim.~Azok feltekintének e szóra,
 5       8|            ember?~– Jaj, drágalátos uraim. Nem rablók voltak ezek;
 6       8|             ördög nem alszik, nemes uraim!~A jó urak meghökkentek;
 7       8|       dolgokat, s megállítá őket.~– Uraim! Baj van; látják kegyelmetek
 8      16| kegyelmeteknek mondanom, méltóságos uraim! Kénytelen vagyok benneteket
 9      16|    hallatszottak mindenfelől.~– Óh, uraim, valljuk meg egymás közt,
10      16|       lelkemet kimentém. Szóljatok, uraim! S ha tetszik, mondjatok
11      24|       siessen beszélni.~– Kegyelmes uraim! – kezdé Béldi a szót. –
12      24|              Ti tudjátok, kegyelmes uraim, mi jövendő vár Erdélyre
13      24|      halállal veszett el… Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák
14      24|           ifjú arcáról.~– Kegyelmes uraim! – folytatá Béldi nyugodtan. –
15      24|    nagyságos, dicsőséges és vitézlő uraim, méltóságos nagyvezér, győzhetetlen
16      24|             nekem különösen jóakaró uraim!!!~Ennyi volt csupán a megszólítás.~
17      34|             kivonva, kiálta:~– Lóra uraim! Gyorsan Törcsvár felé.