Fezejet

 1       1|     kápolna előtt, mindig attól tartva, hogy tán egy elkésett kísértet
 2       6|     alig mert pillantani, attul tartva, hogy azalatt a csikós valami
 3       6|          hosszú puskáját készen tartva, mellyel nem tudom, hogy
 4       7|    vendégek számára volt készen tartva, a köznép künn az udvaron
 5       7|       szólt a barát, oly messze tartva magától kinyújtott karjával
 6       7|     barát, folyvást a levegőben tartva fél kézzel, míg másik kezének
 7       7|          még mindig a levegőben tartva a dilectissimét, kinek majd
 8       7|     Magyari, reszkető lánykáját tartva kezén.~– Most szabadítsuk
 9      11| titkolni akarja e hibáit, attól tartva, hogy ha tudomásra jönnek,
10      12|      benne szokott hálni, attól tartva, nehogy vagy egy odaliszk
11      14|     arcát, s kezeit szemei fölé tartva, a távolba nézett. Ugyanazon
12      17|       kezet folyvást kezei közt tartva, íme, nem a vén dervis ült
13      18|      előtt, kisgyermekét karján tartva, s amint az alvó kisded
14      18|         végét szüntelen kezében tartva.~Már ekkor nagyon ráért
15      21|     pillanatban is gyermeke elé tartva kezét.~– Hah! Ez asszony
16      21|         Feriz, fülét az ajtóhoz tartva – úgy tetszék neki, mintha
17      28|          Az ifjú török arca elé tartva kezét, odafüggeszté éles