Fezejet

 1       3|     lenni, s gyakran felkeresé szemeivel Béldi Aranka arcát, ki látható
 2       9|    jött vendéget, tiszta email szemeivel s korallpiros ajkaival nyájasan
 3      11|    nyaka körül fűzé, s ragyogó szemeivel mindenütt kísérte az ifjú
 4      13|  egy-egy elesett szpáhi keresi szemeivel az ég kapuit, miken át a
 5      14|   visszaadta lelkét. Elkísérte szemeivel a haladó kocsit, s valahányszor
 6      16|    éles, átható, lelket kereső szemeivel, hogy férje bámulva, mintegy
 7      16|     hölgy eltávozék, s Béldiné szemeivel inte leányának, hogy kövesse
 8      16|  szemébe mosolyogva derült kék szemeivel, mint egy vigaszt ígérő
 9      18|   férfiak közé; sötét, villogó szemeivel végigmérte a béget; s azzal
10      19|        esdeklő arcával, kisírt szemeivel, gondold, mintha én volnék
11      21|        ott a parton egyedül, s szemeivel a sötétségben elvesző csónakot
12      22|          szól Azraële hozzá, s szemeivel egy csillagon függ, amely
13      24|   szólt, s mérgesen vágva szét szemeivel a légben, s ismét gúnyosan
14      25| semmire sem figyelmezne, álmos szemeivel macska módra pillantva néha
15      25|         uram – szólt Zülfikár, szemeivel hunyorítva –, messze vannak
16      25|    csikorgatta, s kipkapkodott szemeivel a levegőben, mintha valami
17      27|     vizslája, a vén Körtövély, szemeivel olykor búsan felpillantva