Fezejet

 1       3|         körül mosolyog édesanyja szelíd, érzelgő lelke, ez a két
 2       3|         szavak keserű gúnyját, s szelíd, de bántólag lenéző arccal
 3      11|       többiek között ama karcsú, szelíd – leánykát, ki a part hosszában
 4      14|          hőslelkű fejedelemnő; a szelíd Béldiné, angyal leányával;
 5      16|            szólt erre Béldi Pál, szelíd, nyugalmas arcával –, és
 6      16|       függött Teleki keblén is a szelíd Veér Judit és leánya, Flóra,
 7      17|          le, lüktető erein lágy, szelíd tapintással ezek jártak
 8      17|        vénség jeleit, míg újra a szelíd, jámbor dervis állt a beteg
 9      19|         ékszerhez? – kérdé Feriz szelíd, bánatos hangon a hírnöktől.~–
10      22|         hogy tudná hol, arca oly szelíd, oly túlvilági volt, valami
11      22|       nem ismert magára benne: e szelíd, földfölötti bánatos arcot,
12      23|      ország törvényei elé.~Míg e szelíd levél megjárta az utat,
13      24|    csukva is beszédesek, s nagy, szelíd kék szemei, mik végigjárnak
14      28|          felé, s amennyi nyájas, szelíd, nemes alak lelkemet környezé,
15      28| hallhatón suttogá:~– Az égben!~A szelíd leány, mint a lekaszált
16      30|      lankadtság terült el; nagy, szelíd metszésű szemeire bágyadtan
17      30|          bír.~Az ifjú csendesen, szelíd szemekkel, fájdalmas arccal