Fezejet

 1       7|             el – szólt a barát, oly messze tartva magától kinyújtott
 2       9|            ingoványok, előttem nagy messze egy szegényes helység, alig
 3      12|          egy csillagsugáron függ.~– Messze van-e még a part? – kérdé
 4      14| szívszorongás közt várva a végtelen messze maradó reggelt. Szemeit
 5      16|             hogy a téntatartó olyan messze van.~Teleki egy ív pergament
 6      17|          Míg éje el nem jő; – de az messze van!~– Hallottad-e Ajász
 7      17|            zenekar léptetett el nem messze a sátortól – egyedül. Semmi
 8      19|            boglárt itt találtam nem messze az úton, talán Feriz bég
 9      21|       éjfélt kiált, úgy hiszem, nem messze van már, mert az éj régen
10      21|       Néhány nyomás az evezőkkel, s messze voltak a parttól.~Feriz
11      22|      emlékezni rájok? Hanem elszáll messze, messze, tán ama távol csillagba,
12      22|        rájok? Hanem elszáll messze, messze, tán ama távol csillagba,
13      25|             szemeivel hunyorítva –, messze vannak azok oda. El ne felejtkezzél
14      28|             az a boldog szerelem. A messze távolban a magas tenger
15      29| elgondolkozott. Majd, mintha eszméi messze tévedeztek volna, egyszerre
16      30|        meghalt, eltávozott az égbe, messze van tőlem; mindazok, kik
17      34|        hozzád méltó asszony e nő?~– Messze kellett laknod ez országtól –