Fezejet

 1       4|       levélhozó csatlós végre azt hivé, hogy csakugyan lesz ideje
 2       5|           s add innom.~Cserei azt hivé, hogy beteg főnöke nem is
 3       9|        bég szemei kápráztak. Alig hivé, hogy amit lát, az nem egyéb,
 4      14|  trombitaszót hallott, mindig azt hivé, férje jön.~Egy éjszaka
 5      17|   felkacagott, hogy Yffim bég azt hivé: meg kellett őrülnie.~–
 6      17|        Azraële volt az.~Feriz azt hivé, álomkáprázat vagy varázstünemény
 7      19|         én másodszor.~Panajot azt hivé, hogy betege eszén kívül
 8      19|   derengeni.~Szegény asszony! Azt hivé, e mosoly, e meleg kézszorítás
 9      19|    színben látott maga előtt. Azt hivé, hogy az ifjú mégis szeretni
10      19|      lelkét…~Szegény Hasszán! Azt hivé, e csábmosoly, ez ölelés,
11      21|        harcolni, hogy bizonyosnak hivé ígérete teljesültét.~Csak
12      22|          bámult e tüneményre: azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata
13      23|       voltak.~Jó Apafi Mihály azt hivé felőlök, hogy fejedelemséget
14      23| visszatöltöttek bele, úgyhogy azt hivé, miszerint fél ejtelre valót
15      25|   csatákat viselni.~Feriz bég azt hivé, hogy álmodik, midőn megpillantá
16      28|        elfelejté börtönét, és azt hivé, Damaszkusz rózsaerdeiben
17      28|   Damaszkusz rózsaberkeit, és azt hivé, a mennyben van.~Napok múltak,