Fezejet

 1      El|           férfinak. Én iparkodtam őt embernek festeni.~Nehány szó, mit
 2       2| drágakövekkel.~Mihály úr egészen más embernek érzé magát e kaftányban.
 3       6|         szótalan volt, de meg magyar embernek nem is szokása sokat beszélni,
 4       6|               hogy amit ő a sötétben embernek nézett, nem egyéb egy leszúrt
 5      10|            rontva örökre; mint amely embernek a hold arcára süt, mikor
 6      13|              még parasztja is különb embernek tartja magát a föld egyéb
 7      16|         éppen ő maga könyörgött azon embernek.~– Én is úgy hiszem, hogy
 8      16|            vágjon a fejéhez ennek az embernek. Sajnálta, hogy a téntatartó
 9      21|             Hát még egy oly balgatag embernek sem tudnánk túljárni az
10      21|             Vannak néha rémeszméi az embernek, melyek egyszerre keresztülvilágítanak
11      23|  tanácsuraitól megváljon; mert én jó embernek ismerem őt, s tudom, hogy
12      24|           francia király; legjobb az embernek magát minden oldalról biztosítani.~      ~
13      29|              amaz átkozott hazaáruló embernek a felesége, ezek amaz istentelen
14      29|       felesége, ezek amaz istentelen embernek a gyermekei. S szégyenleni
15      29|              őket; mert akkor minden embernek a szája, nyelve felnyílik
16      29|       megfogadja. Lehet bátorsága az embernek csaták kardjai közé rohanni
17      31|             másnak.~A főúr elveszett embernek tartá magát.~De a fejedelem