Fezejet

 1       1|  tisztelendő úr, mikor hívom? – szól az oly hangon, mintha ő
 2       3|       és hölgyeim! Asztalhoz! – szól a háziúr harsány hangja,
 3       6|          de szép paripád van! – szól a csikós a kurd legénynek.~–
 4      11|        jól.~– Én úgy gondolom – szól a bég megzavarodva, s el
 5      11| odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól közbevágva Azraële a basához. –
 6      12|       Óh, kérlek, ne üss zajt – szól az odaliszk. – Az este urammal
 7      12|       fejek ott társaid fejei – szól Azraële a bámuló eunuchnak –,
 8      13|        Milyen fiatal gyermek” – szól magában Toggendorf, midőn
 9      16|       magyarokról, egy pont sem szól belőle, egy komma sem, ki
10      16|   hallgatott.~– Tehát senki sem szól? – kérdé bámulva Apafiné. –
11      22|          midőn engem viszesz! – szól Azraële hozzá, s szemeivel
12      24|   betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete fogait összeszorítja,
13      24|       lép, áll, tekint; röviden szól, gyorsan cselekszik.~Mellette
14      28|    ketten, csak a szív dobogása szól –, és amiről az beszél,
15      29|         nem hallják; hogy nekik szól a lecke?~Teleki erre meghúzta
16      30|      megszegése”. – Továbbá így szól az Alkorán: „a népek boldogsága