Fezejet

 1       1|        Nagyságos uram – szólt a pap kegyes önmegadással –, én
 2       1|     Visszajön aztán, s megáll a pap előtt.~– Jaj, édes nagytiszteletű
 3       1|         megnő, annak jó lesz.~A pap kacagott, hogy a könnyei
 4       1|    hálálkodva eltávozott; a két pap hallgatásba merülve maradt,
 5       1|        minden borzasztóságát, a pap felé fordult, s reszketeg
 6       1|         az is a nyavalyás, de a pap megragadá köntöse szélét,
 7       7|    behunyt szemmel fogadva a jó pap tanítását, ki is nem hagyá
 8       7|     Isten kegyelmetekkel!~A két pap kezet szorított, s azzal
 9       8|         elmondani, mit beszél a pap; ki is midőn végre elkezdé
10       8|   kegyelmednek – hagyá helybe a pap szavait Ebéni. – Akként
11       8|      már olyan verzióját adta a pap tudósításának, hogy míg
12       8|         vagyunk fogva! Valahány pap van a világon, mind katonává
13       8|      Biblia volna. A kálvinista pap, a barátok, a rác pópa,
14      29|      látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen feléje fordult,
15      29| visszautasítólag Teleki. – Ez a pap igazat beszél, de az nem
16      29|           de azért elmegyünk.~A pap meglátta, hogy a tanácsúr