Fezejet

 1       1|        valami távol, ismeretlen hang, s egy-egy pillanatra mintha
 2       3|      lakában meglátogatni; de a hang, melyen mondva volt, elárulá,
 3      13|     Alkoránra.~A méltóságteljes hang, melyen az ellenvetést elmondá
 4      13|         kolostor alól, s minden hang, minden nesz elcsendesült.
 5      14|     távoli kútról; valami vidám hang könnyelmű dalt énekelt a
 6      16|   falevél, ajkai megnyíltak, de hang nem jött reájok, keble elszorult.~–
 7      16|     senki? Sehonnan sem jön egy hang? Ah, menjünk e helyről.
 8      18|        száját, nehogy egy áruló hang elszabadulhasson abból,
 9      19|       Magyarországra.~Mind azon hang, melyen e levelek írva voltak,
10      21|      illik, hirtelen egy ordító hang kiált le a várablakból;
11      21|        örömmel csókolá össze.~E hang, e csók, ez ölelés fölébreszté
12      21|    karján. A nő ajkára nem jött hang, szívében volt minden élet.~–
13      24|    kiálta fel Béldi mellett egy hang, s az odatekintők Kucsuk
14      26|        rebegé egy elérzékenyült hang édes-keservesen; Feriz bég
15      27| kulcsolva maradt szótlanul, egy hang nem jött ki ajkán, az eb
16      31|        bele.~Ah, ez egészen más hang volt, mint aminővel az imént