Fezejet

 1       1| szemeiből az álmot, és nézzen az égre, mit lát?~– Sok szép csillagzatot.~–
 2       1|    hajtva, felfordítá szemeit az égre, hogy alig látszott valami
 3       1|  megszólított felemelé kezeit az égre, s hosszan felsóhajtott: –
 4      13|       Allahnak! – kiálta, kezeit égre emelve. – A diadal miénk!
 5      14|           Mentsd meg magadat! Az égre kérlek, menekülj meg értem.~
 6      17|      kezét Hasszán kezeibe tevé, égre emelt ábrázattal mondva:~–
 7      18|             szólt Mária, kezével égre mutatva. – Te nem szoktál
 8      21|     felszökött, s remegő karjait égre emelve, suttogá:~– Boldog
 9      22|        csak némán felmutatott az égre. A csónakos nem sokat értett
10      22|      tele szánalommal, s midőn ő égre emelé kezeit, az is oda
11      28|          férfias arcán; kezét az égre emelte némán, s alig hallhatón
12      28|         szemeit felveté a derült égre, egy hosszú fohász repült
13      29|        majd későbben jött fel az égre, néha fényes nappal is megjelent,
14      30|       vőn kezébe a mufti, és azt égre emelve, szólt:~– Letörülve
15      34|        mozdult. A szép csillagos égre nagy méltóságosan emelkedtek
16      34|          Feriz bég feltekinte az égre, megdicsőült arccal, nagyot,