Fezejet

 1       1| exorcizálja, az annál dühödtebben beszél; már arra is példálózik,
 2       3|          menyasszony oly suttogva beszél deli szomszédjával. Vajon
 3       5|        Teleki Mihály, nekem hiába beszél kegyelmed. Kegyelmed nagybeteg.
 4       6|          azt mind elhinni, amit e beszél – monda rá Topay.~– Hogyhogy? –
 5       8|       felkelteni s elmondani, mit beszél a pap; ki is midőn végre
 6      14|     ölében ringatja, csókolja, és beszél hozzá. Minden újdonszülöttnek
 7      15|       hogy ez aligha komolyan nem beszél. Egy darabig aztán tanakodtak
 8      16|          a jelenlevők arcain, míg beszél, fürkészve szavai hatását;
 9      24|        szokott, midőn azt, akihez beszél, remegni látja, s ruhája
10      24|          az, hogy mikor csendesen beszél, alig lehet megérteni, míg
11      27|            alig látta már, akivel beszél. Odafektette elájult nejét
12      28|     dobogása szól –, és amiről az beszél, az a boldog szerelem…~A
13      29|   templomajtóhoz, s figyelve, mit beszél.~Főtisztelendő Magyari uram
14      29|         Teleki. – Ez a pap igazat beszél, de az nem tesz semmit.~„– –
15      31|        Akkor jó lesz, ha mindjárt beszél velök kegyelmed; mert tartok
16      31|        pedig semmi élő nemzet nem beszél? Ugye, németül is meg tudtatok