Fezejet

 1       1|             A megszólított mellére tevé kezét, s arcát földig hajtva,
 2       3|          kalpagját; de elhüledezve tevé azt fel ismét, midőn a hintó
 3       3|           oly gyöngéd pajkossággal tevé, hogy a legszigorúbb arcokon
 4      17|        volna őt megmenteni, de nem tevé, mert haragudott rá; úgy
 5      17|        annak kezét Hasszán kezeibe tevé, égre emelt ábrázattal mondva:~–
 6      18|           ezt neked?~Mária keblére tevé kezét, s ihletten felelt:~–
 7      19|           hogy szeretsz (itt utána tevé zárjel között a lyánka: »
 8      19|             s mely őt oly boldoggá tevé!…~*~Másnap reggel Feriz
 9      19|       halni érte… s e hit boldoggá tevé.~Feriz bég pedig azonnal
10      21| odaférkőzve hozzá, a lovag térdére tevé kezét, s halk hangon megszólítá:~–
11      22|       önmagának.~Azraële áhítattal tevé össze kezeit keble fölött,
12      23|       vasmarokkal ragadta meg – ez tevé képessé őt, hogy annyi időn
13      25|         Akkor már igen. (Ide utána tevé magában: „akkor sem; sohasem.
14      29|           szappan nélkül. Helyesen tevé; mit csinálnak háborút az
15      33|      eseményeket, s a levél végére tevé:~„Íme, amit megjósolál,