Fezejet

 1      12|         mondá Majmunnak:~– Most siess. Ha el akarsz veszteni,
 2      12|   nyakadra, s úgy szállnál alá. Siess.~Majmun sebesen osztá kétfelé
 3      12| mozdulatlanul nézte az ifjút.~– Siess tehát. Az éj vége felé jár,
 4      12|     megragadva a leány kezét. – Siess utána, még utolérheted.~
 5      12|        úton keresztül?~– Leány, siess őrült varázslataiddal, a
 6      13|            Ki az? Mit akarsz?~– Siess, uram! – ordíta Yffim bég. –
 7      14|   sohasem látandja őt többet.~– Siess – monda Mária férjének. –
 8      14|     hintaja ablakán, kiáltva:~– Siess! siess!~A paripák vágtatnak
 9      14|      ablakán, kiáltva:~– Siess! siess!~A paripák vágtatnak előre.~
10      21|       rogyott le a földre…~*~… „Siess, hercegnő, siess!” …~Az
11      21|   földre…~*~… „Siess, hercegnő, siess!” …~Az odaliszk megszorítá
12      21|         nőd és gyermeked!… Most siess!…~– Máriám! – rebegé a herceg
13      26|        búcsút gyermekeidtől, és siess. Tőled függ, hogy fejedelmekké
14      26|  féljenek. Most végy búcsút, és siess.~Béldiné odarohant a kerek
15      26|         szeretett.~– Asszonyom, siess! – sürgetődzék a basa. –