Fezejet

 1       1| hátrafordított fejjel nézett vissza rájuk, de nem köszönt: erre fogadhatunk,
 2       6|       amidőn Haly a két bakót küldi rájuk a paranccsal, akkor a magasba
 3       8|       meglátta közelíteni, lekiálta rájuk.~– Az isten áldja meg kegyelmeteket,
 4       8|            buzgósággal teljesíték a rájuk bízott dolgokat, s megállítá
 5      10|             hullottak el, egyenkint rájuk találva, megcsókolja homlokaikat,
 6      14|        bérce egy-egy mentsvár volna rájuk nézve.~Már belevágtak azon
 7      15|     hatalmas, dörgő szóval lekiálta rájuk:~– Semmirekellők! Mit dörömböltök
 8      23|    megöletni, s azután szolgáltatni rájuk törvényt.~A fogarasi várnak
 9      24|       korában megtanult magyarul, s rájuk ordított boltozatreszkettető
10      24|            majd a pénzhalomra, majd rájuk mutatva, s mind a tíz ujjával
11      25|     bizonyára estve magam zártam be rájuk a kaput, úgyhogy innen egy
12      25|           mosolyogva tekinte vissza rájuk, s vézna, ritka bajszát
13      27|        kiossza.~– Milyen kár ezeket rájuk vesztegetni – gondolá magában. –
14      28|       kedvezőt lelkem gondolni tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei
15      33|            akkor egyszerre kilőttek rájuk minden fegyvert – és rendesen