Fezejet

 1       4|    nyájas tanítást, míg Thököly nyugodtan, szelíden mosolygva hányt
 2       5| meglátogatom kegyelmedet.~Azzal nyugodtan eltávozott a fejedelem,
 3       6|         a gazdát, ki az ajtóban nyugodtan üldögélt:~– Adjon isten,
 4       7|  köntösét, odasúgva:~– Maradjon nyugodtan kegyelmed.~Azzal véghetetlen
 5       7|       kik most Isten árnyékában nyugodtan szunnyadnak.~– Egy szót
 6      12|         kapaszkodva, csendesen, nyugodtan hanyatt ereszkedék a víz
 7      17|  játszom; csak akkor mondhatom: nyugodtan alhatunk. Ah, az ördög a
 8      17|         magára vevé álöltönyét, nyugodtan rakta magára egyenkint a
 9      18|    gyermekét ölelheté. Lefekvék nyugodtan a kerevetre, amennyire a
10      18|       gyermekét keblére ölelve, nyugodtan elszenderült.~Az odaliszk
11      22|        nem veszett ott – mondák nyugodtan –, a hárem és őrei még tegnap
12      24|      egyedül ő bátran, nemesen, nyugodtan.~Arca még most is férfiasan
13      24|         uraim! – folytatá Béldi nyugodtan. – Nem kívánjuk tőletek,
14      25| legcsendesebben legyen, s azzal nyugodtan várta ott, míg a szpáhik
15      29|    eddig kenyerünket adta, mely nyugodtan viselte bűneink terhét,