Fezejet

 1       4|              szólt közbe Feriz.~– No látod – monda Thököly –, hisz
 2       4|             remegő hangján mondva:~– Látod: mindig mondtam, hogy vigyázz
 3       7|           rugdalózzál, dilectissime, látod, hogy nem érsz el – szólt
 4       7|       vigyázz magadra, dilectissime, látod, hogy alattad iszonyú mélység
 5       9| helybenhagyólag bólintott fejével.~– Látod azt a szőke hölgyet, ki
 6      11|     hajfürtökben a tépett fellegeket látod, a szilaj szemek villanásiban
 7      11|           elragadt. – Mondsza, merre látod e tábort?~– Itt a vízparton,
 8      12|        felejté az ezüsthárs alatt.~– Látod, már elment előled! – kiálta
 9      17|            szeretem az ifjút, hiszen látod, hiszen tudod jól. Óh, te
10      17|          olykor reá, mintha mondaná: látod, nekünk a fejünk sem fog
11      22|         pirulni, mint máskor. Ha ezt látod, gondolj reám, s mondj értem
12      24|           szereted hazádat, s jobban látod, mit kellene tenni, – vedd
13      26|            basa.~– Tégy, ahogy jónak látod, uram – szólt a várnagy. –
14      27|         Töröld le könnyeidet, jó nő, látod, már én sem sírok. Amit
15      28|       szükség e világnak megjavulni, látod abból, hogy a jóknak meg