Fezejet

 1       1|     ilyenkor!~– Hopp! – hó! – kiált a felébredő; úgy téve, mint
 2       6|      gyalogsággal.~– Előre! – kiált az ifjú, kezébe kapva a
 3       6|   fölé.~– Ez a halál napja! – kiált kétségbeesve a szpáhik agája (
 4       6|      közrefogni, dörgő hangon kiált utána:~– Te gyáva cenk!
 5       6|   segítsen tégedet, László! – kiált le a hölgy a torony ormáról,
 6       6|      egyedül az Úristennél! – kiált erre kétségbeesve Haly,
 7       8|   ismeri meg.~– Végünk van! – kiált messziről a harámbasa. –
 8      11|     uram, minő szép sólyom! – kiált Yffim bég.~Azraële kacagva
 9      13| bántsd őket! Velem harcolj! – kiált kétségbeesett haraggal Feriz
10      15|       Az isten szerelméért! – kiált föl ijedten a fejedelem. –
11      19|        midőn a muezzim éjfélt kiált, légy a várkert előtt leggyorsabb
12      21|   meghallhassák, ha az őrszem kiált.~Egyszer hallatszott valami
13      21|     itt, míg a muezzim éjfélt kiált, úgy hiszem, nem messze
14      21|      hirtelen egy ordító hang kiált le a várablakból; végighangozva
15      27|     láttalak soha.~– Ejnye! – kiált fel Zülfikár – bár még azt