Fezejet

 1      11|   halok érted!?~Ezeket mondva, keblére szorítá Hasszánt az odaliszk,
 2      14|     mosolyogva lépett hozzá, s keblére ölelve a nőt, biztatólag
 3      14|       megmenthesselek.~S ezzel keblére ölelte halvány nejét, két
 4      16| lehajtott fejét gyermeteg szép keblére fekteté.~Ekkor előlépett
 5      17|    hajfürtei kígyózva omlottak keblére. Egy szót sem szólt; de
 6      18|        aranyfürtös fejecskéjét keblére hajtá, ő is fejére hajtá
 7      18|    vigasztalásait, s gyermekét keblére ölelve, nyugodtan elszenderült.~
 8      18|     Mária szelíden, s kisdedét keblére voná, s míg az kis kövér
 9      18|  helyett még erősebben szorítá keblére gyermekét, s ajkait homlokára
10      18|        mondta ezt neked?~Mária keblére tevé kezét, s ihletten felelt:~–
11      18|  kerevetén, s összetett kezeit keblére szorítva, rebegé félig hallhatóan:~–
12      19|   mosollyal veté magát a vezér keblére, átölelve annak ingatag
13      24|        elérzékenyülten borulva keblére, Béldi magasztosan szorítá
14      27|    gyászos nő odarogyott férje keblére, csókjaival illetve annak
15      30|  szakálla hullámzatosan borult keblére, összefolyva tömött fekete