Fezejet

 1       4|       a béghez.~– De van nekem hozzád – szólt közbe Feriz.~– No
 2       6|      volna az árok, átugratnék hozzád, s keresztülvernélek a dárdámmal.~
 3       9|       és én mégis visszajöttem hozzád.~Sírtam, midőn megláttalak,
 4      12| fájvirág: „nem merek közelítni hozzád”.~A hatodik élek-halok: „
 5      14|  intéznem. Azután majd eljövök hozzád, s beszélgetünk, amiről
 6      19|      elhidd, miszerint ő külde hozzád.~Feriz bég felvillanyozva
 7      19|     halkan –, és, ím, eljöttem hozzád.~– Kérni akarok tőled valamit –
 8      20|   szóló harci híredet, idejött hozzád, s arcra borulva kér, hogy
 9      21|  Akármikor.~– Ezen a kapun jön hozzád az őrjárat?~– Éppen nem
10      21|   őnála maradni!…~– Nem megyek hozzád – viszonza.~Észébe jutott,
11      25|     tréfálni, mert úgy találom hozzád vágni ezt a nyúllábat, hogy
12      26|      emlékezve egy kérésem van hozzád, amiért idejöttem.~– Parancsolj
13      28|   addig, míg elég magas leszek hozzád, akkor lábaidhoz teszem
14      30|   közül segítségért folyamodik hozzád, hogy rajta segíts, ne feleld
15      34|        meg nem ölik. És derék, hozzád méltó asszony e nő?~– Messze