Fezejet

 1       1|           oly mennydörgéssel, mely a földet reszketteté meg, szerteszét
 2       1|           megszállt az ördög, eszi a földet, és túrja a tajtékot, s
 3       1| környűlvettenek engem, és kapálják a földet, és orrlikaikból égő tűz
 4       2|            saját kezeivel nem töri a földet, a málékenyérből sem látott
 5       9|         volna annak, ki körüljárva a földet, azzal jönne vissza, hogy
 6      12|              volt reá, hogy puskádba földet tömjek, s handzsárodat saját
 7      12|      zsilipek.~Nehány pillanat múlva földet érze lábai alatt a szerecsen,
 8      21|             reggel valaki elhagyja a földet azok közül, akik ama födél
 9      22|         tünemény láttán, s arcával a földet érintve, ott zokogott sok
10      28|             el kell hagynia e – szép földet…~Aranka bálványozva szerette
11      29|            emberi forró vér, magát a földet is meglepé valami járvány,
12      29|         tűzostor jönne korbácsolni a földet, míg egy függőleges villámsugár
13      29|     megrendíté sújtó csattanásával a földet és a szíveket, hogy senki
14      29|          kapaszkodjék, de a hullámzó földet hová kerülje ki? Azt érezni,
15      29|    hajladozva, koronáikkal csaknem a földet látszanak csókolni, s a