Fezejet

 1       3|       melynek formáit sejteni engedé a pompás keleties öltözet,
 2       5| szóval mondatolt, ahogy a láz engedé. ~„Méltóságos fővezér! Nekem
 3       7|       torzonborz szakállaikat engedé láttatni. Nagy hajlongások
 4      14| haladást parancsolt. A herceg engedé magát lovásza által a gyalogösvényen
 5      14|     súlyával keblén feküdnék. Engedé magát vezetni öntudatlanul
 6      15|      a lelki erő nem ragadós, engedé őt menni a követhez.~Apafi
 7      16|      szótalanul, könnytelenül engedé magát a teremőrök által
 8      18|   kerevetre, amennyire a lánc engedé, Azraëlétől távol, gyermekét
 9      21|   csalmája csak sötét szemeit engedé villogni.~Már éjfél körül
10      21| mindig újra felriasztá, s nem engedé megpihenni. Csak előre,
11      21|       tompább döngése sejteni engedé a sötétben, hogy az ajtó
12      23|       őrködött felette, s nem engedé e parancsokat elküldeni;
13      24|       nyugodt, elszánt arccal engedé magára lakatoltatni a félmázsás
14      27|     fullasztó zokogása szóhoz engedé jönni –, hogy én szenvedek
15      31|     kezét csókolni. Apafi nem engedé, hanem megölelte, megcsókolgatá