Fezejet

 1       6| főszállásmestert, a magyarságból Topay Jánost, a báródsági nemesség
 2       6|        meg kend az utat? – szólt Topay.~Az ember megfogta a kérdezőt,
 3       6|    nádkévéket vetettek volna rá.~Topay köszönt a lovasnak, az megemelé
 4       6|          Kökényesdi uram – szólt Topay –, mi nem azért jöttünk,
 5       6|     Bölcsen van, barátom – szólt Topay. – Ezek mind igen épületes
 6       6|    Kökényesdi uram – szólt közbe Topay –, s mi ezeket hírből régen
 7       6|          országból – szólt közbe Topay nevetve, kit nagyon mulattatott,
 8       6|      fiatal barátunk itt – szólt Topay –, Rákóczi László, ha híréből
 9       6|      fogni a vállalathoz – szólt Topay, úgy téve, mintha indulni
10       6|         amit e beszél – monda rá Topay.~– Hogyhogy? – kérdé megütközve
11       6|     várba, s éppen szembe jutnak Topay lovasaival, ki velök ugyanazon
12       6|        dúl-fúl egyre a basa, míg Topay az üldözés miatt szétzavart
13       6|        futsz még? Nézz szemembe!~Topay meghallotta a kiáltást,
14       6|        buzogányát, s maga vágtat Topay felé, midőn egy keresztutcából